Elemzések

Lebegő alakok, táncoló lények vonalba zárva - Vágvölgyi Attila rajzairól

Ez a színek nélküli szépség világa, a vonal ősi, mágikus hatalmára alapozva. A határozott kontúrok a háttérből kiragadva önmagukban álló, táncoló, mozgó lényeket vesznek körbe. Nem részük a világ, csak a mákszemnél is kisebb fekete pöttyök sűrűségétől kapnak térbeliséget és érzékelhetjük a rájuk áradó fényeket. Ezek a többdimenziós lények vonalba zárva szinte súlytalanul lebegő, úszó alakok, az álmok birodalmába tartozó táncoló lények. Falevélvitorlájú dióhéj-fatörzs hajón örvénylő-fodrozódó habokon suhannak tova vagy dekoratívan kunkorgó növényi indák ölelésében hajladoznak a zene ütemére.

A táncoló vonalak világa (Tűztánc, Levéltánc, Hattyúk tava, Unintented, Szélben, Sziklán ülve, Tánc) mellett a rajzok gyakran visszaérő témái a növényekben lakozó, hol félelmetes és szorongást keltő, hol vidám és kedves szellemek (A ciprusfa tündére, Agónia, Faszellemek). Az Érintkezés I-IV és a Löttyedt orrú kacsa szárnyán tubamotívummal mutatja, hogy milyen kevés vonallal milyen sok gyöngédséget lehet kifejezni. A Montlika úr elhagyni készül élő testét (Marad a csigaház) az elmúlás szelíd átmenete spirálvonalakban értelmezve.

A csendeket kedvelő líraiság mellett azonban a hangtalan ordítások feszítő ellentéte is kifejeződik a rajzokban (Tépi magát, Embrió, Koponya, Rák): a hajlékony finomságú, vékony vonalak éles kontúrja itt a részek határozott elkülönítésével azt a szándékot mutatja, hogy a világot intellektuálisan, értelmileg ragadja meg, a maga fizikai valóságában, anatómiai struktúráiban, racionálisan. Az ábrázolás technikája tehát ellentétben áll az ábrázolt téma szürreális, érzelmi, intuitív tartalmával: a racionális, józan, reális fény-árnyék hatásokra törekvő árnyalás a fantasztikus, látomásszerű alakokkal. A körvonalak tisztasága, átgondoltsága, kiegyensúlyozottsága a dekoratív elemekkel együtt a harmónia és a rend érzetét sugallja akkor is, ha a kép témája felkavaró, érzelmileg tragikus.

A küzdelmek útján elnyert harmóniát a gyakran felbukkanó sziget-motívum ábrázolja (Sziget, Pár, Folyik, Polipos fa csigával). Ezeken a rajzokon a formák organikus összekapcsolása szigetté formálódik a térben, távol tartva a világ ártó erőit és fenyegetéseit, de ezek a szigetek is mindig szigorúan rendezett geometrikus terekben kapnak helyet, úgy is mondhatnánk, hogy racionális alapokon, világértelmezésen épülnek fel, bár a rajtuk lévő fák változatos és szürreális gyümölcsöket, leveleket teremnek.

Óbis Hajnalka
2009.02.22.

Az élményvilág múltja és jelene - Vágvölgyi Attila rajzai elé -

Vágvölgyi Attila grafikái egy belső utazás rajzos kifejezői. Vizuális konstrukcióiban egymástól különböző, jelentősen eltérő lelki tartalmak öltenek képi formát. Az alaposabban szemügyre vett evidens formákról kiderül, jelentésük nem egyértelmű, több féle olvasatuk van. Maga az élményvilág, ahonnan munkái kinőnek, rétegzett. A képileg létjogosultságot nyert formák és terek; furcsa kifejezéssel élve, nincsenek megkeresztelkedve. Nincs rajtuk az idő bélyege. Az időtlenség huzata járja át a vonalközöket.

Vágvölgyi Attila képei bonyolultságuk, zsúfoltságuk és összetettségük ellenére se a káoszt sugallják. Az ok és a magyarázat egyszerű. Érzelmei mélyek, szuverének. Személyiségét megóvta a manipulációk káros és romboló hatásától. A befogadáskor csak azok a hatások kaptak zöld utat, melyek organikusan beleillettek világképébe.

Tusrajzai közel engedik magukhoz a nézőt. Ennek viszont látszólag ellentmond az a megfigyelés; képei sok tekintetben tárgyilagosak, a szó átvitt értelmében hűvösek.
Ez azonban távolról sem a vég. Hátra van még egy kifejezésbeli csavarás. Grafikáin szót kér és kap a humor is. Nem beszélve az angyali kedvességű bájról és derűről. Ez a megállapítás természetesen nem vonatkozik a képek összességére.

Nem eszmékben, előre kitűzött célokban gondolkodik. Nem prekoncepciókkal zsonglőrködik.
Maga elé helyezi a papírlapot, és rajzolni kezd. Örömként éli meg a fizikai mozgást, a rajzolás, a nyomhagyás énjéből következő mechanizmusát. Agya és keze azonos irányba mozog, érzelme és a toll azonos táncot jár. A vonal és a teremtést megtestesítő érzés egyazon pillanatban látja meg a napvilágot. Ez az intellektuális együttmozgás számos képén szembeötlő. Könnyedség és maximálisan felpörgetett koncentráció. Együtt lélegzés az alakuló formálódó rajzzal. A játékosságot egy hajszál választja el a tévedni szigorúan tilostól.

Az élmény és a kifejezésbeli rétegzettséget nem intézhetem el néhány mondattal. Ha már az angyalt szóba hoztam, szólítsuk meg a nem alvó ördögöt is. A homállyal, sötétséggel teli üregek, odúk üzenetközvetítőként vannak jelen képein. A hűvösség a szorongás leple. A lepel alatt mozgó, kitüremkedő formák izgatólag hatnak a nézők fantáziájára. Szintvallásra készteti, kényszeríti a néző asszociációs készségét. Mondom és állítom ezt arról az alkotóról, aki nem engedte magát manipulálni, és ő sem akar senkit se manipulálni.

Folytatom a fantasztikum felé kimozduló képzelőerővel. Ezzel azt is állítom, hogy ez a grafikusi attitűd automatikusan zárja ki magából a sémákat és a rutint.

Képein az élményvilág múltja és jelene egymással versengve, rivalizálva vannak jelen. Nyitott volt és maradt az őt ért kulturális és tudományos hatásokra. A külvilág gondos szelektálás után épült és épül be személyiségébe. Válogatott eszköztárral rendelkezik. Az átlényegült hatások zöme nevesíthető. Vannak munkák, melyekben a dekorativitás ágyaz meg a mesehangulatnak, a romantikus életérzésnek.

Vannak munkák, melyek mikroszkopikus felvételekre emlékeztetik a nézőt. Azokat a munkákat sem akarom kihagyni a felsorolásból, melyek képi illusztrációi lehetnének egy tudományos fantasztikus regénynek. Egyetlen vonalfutam képez egy képet. Ilyen lapjai is vannak.

Rajzai a vonalhasználat kimeríthetetlen példatára. Vonaltánc. Vonalvilág. Szörny is és fagyökér is. Hurok és hajtűkanyar. Pulzáló, lüktető, ziháló formák. Kisgömböc formák. Egy pillanat, és a jégcsapra, cseppkőre emlékeztető függőleges forma ”elcsöppen”. Több esetben a szilárd formát képlékennyé, elfolyóvá lágyítja. Hol az egyenletes nyugodtsággal, hol meg a hiperaktív vonalakkal és formákkal lepi meg a nézőt. Látva vehemens és támadó szellemű vonalait, formáit, mosolyogva csóváltam a fejemet.

Essék szó azokról a paraméterekről is, melyek egy grafikai munka esetében kitakarják, láthatóvá teszik a minőséget. Vágvölgyi Attila minden egyénítetten amorf formában, minden vonalrezdülésben kifejezésre tudta és tudja juttatni kép és formateremtő készségét.
Mint korábban említettem, e grafikák szerzője élvezi a képzőművészet manuális velejáróját. Munkái mívesek. Elszántan precíz, következetesen gondos és igényes. Ennek ellenére nem száraz, nyoma sincs a gépiességnek.

Tollrajzaiban egyszerre van jelen a valóság lenyomata, és a teremtő fantázia tárgyiasultsága.
Rajzai őszinték és hitelesek. Ezt azért írhattam le, mert megteremtette azt a személyes szabadságfokot, melyben a képzelet azt teheti, azt kell tennie, azt kell közvetítenie, ami az alkotóból leginkább kikívánkozik, amit elhallgatni nem szabad, bűn, lehetetlenség.
Vágvölgyi Attila nem az előre eltervezett részcélok elérése, teljesítése után jut el a kép befejezetté tételéig. A kifejezési eszközök menetközben adódnak össze.
És mit ad Isten, a végösszeg tökéletesen egybeesik azzal a személyiséggel, akit Vágvölgyi Attilának hívnak. Minden stimmel; az életérzés, az összegyűlt tapasztalatok súlya, a valóságismeret mélysége, a játékosság, a groteszk és a fantasztikum, egy zárt világ körbeszántása.

Végezetül egy dokumentummal is alátámasztható személyes adat. Kisújszálláson született 1970-ben.

Szenti Ernő
költő, grafikusművész
Kisújszállás, 2004.

Szekeres Ferenc - Vágvölgyi Attila grafikáiról

Vágvölgyi Attila "rajzainak (és a fotóinak!!) nagyon tiszta, egységes a szemlélete, a természet által ihletettek, a természet rész-egész viszonyrendszerét (is) analizálják -olykor szintetizálják. (Számomra talán éppen ezért a non-figurativ felé hajló megfogalmazások a meggyőzőbbek..)
De ami ennél sokkal fontosabb: "grafikáim mindegyike nálam van" és ez természetes -írta.
Ez is azt támasztja alá, hogy a vizuális önmegvalósítás egyik legnemesebb formáját űzi,
önmaga örömére és kiteljesedésére készíti rajzait."

Szekeres Ferenc
grafikusművész,
A SZTE Főiskolai Kar Rajz-Művészettörténet Tanszékének adjunktusa
2010.03.26.